0. Egy rövid bevezető
Igazából nem is tudom, hogy hol kezdjem. Valahogy mindig is szűkszavú és lényegre törő vagyok, amikor valamiről beszélni (de leginkább írni szoktam). Többnyire szoktam ismerőseimnek vagy barátaimnak magyarázni elvont dolgokat, többnyire ilyen fizikai, matematikai vagy informatikai témákat. Úgy vagyok vele, hogyha nem tudom elmagyarázni másoknak érthetően, akkor én sem értettem meg igazán.
Habár többnyire aki ismer inkább az informatikus, programozói oldalamat ismeri, érdekel a többi természettudomány is. Leginkább a fizika és a matematika, és a kicsit elvontabb dolgok. Ami a fizikát illeti nagy hatással voltak rám Öveges-féle fizika könyvek. Illetve most az utóbbi időben a Feymann előadások is. A Feynman előadások angol nyelvű előadások, melyből könyv is készült, ingyen olvasható angolul itt: Feynman Lectures on Physics.
Középiskolás koromban, amikor leginkább érdekelt a téma, én sem tudtam angolul eléggé ahhoz, hogy tisztán angol szöveget el tudjam olvasni anélkül, hogy minden második szót szótárazni kelljen. Viszont hasonló online olvasható fizika anyagot magyarul még sehol, sem találtam. Ez adta az ötletet arra, hogy lehet, hogy írni kéne egyet, nem tudom, hogy milyen messzire jutok vele. De megpróbálok valami jól egymásra épülő dolgot összerakni, aztán meglátom, hogy mi sül ki belőle. (Lehet, hogy semmi, mert ráunok az egészre... :) ) Továbbá hiszem azt, hogy csak akkor értettem meg valamit igazán, hogyha azt el is tudom magyarázni.
A fizika egy elég nehéz dolog, minél többet tud az ember róla, annál inkább úgy érzi, hogy még annyira sem érti, mint eddig, és még több kérdése merül fel. A természet nagyon bonyolult szabályok szerint működik, minél több új dolgot fedezünk fel, annál inkább rájövünk, hogy a világ mennyire összetett.
A poén viszont az, hogy az összes szabályt még nem ismerjük. Kicsit olyan ez, mintha mi magunk és az összes atomunk valami isteni sakkjátszma része lenne. Azonban ennek az isteni sakkjátszmának nem tudjuk a szabályait. Mi csak kíváncsian nézzük, hogy mi történik, és megpróbáljuk kitalálni, hogy mik lehetnek a játékszabályok. Aztán feltételezzük, hogyha a leírt szabály igaz, akkor abból mi következik. Ezt a következtetést kísérlettel vagy megfigyeléssel próbáljuk ellenőrizni, ha a megfigyelés vagy a kísérlet ellenmond a szabályoknak, akkor a szabály rossz, és újra kell gondolni, ha pedig jó, akkor sem ülhetünk nyugton, mert folyamatosan jönnek új ötletek, amivel egy elméletet tesztelni lehet.
Még mindig nem tudjuk, hogy melyek azok a szabályok, amelyek a világot irányítják, csak olyan elméleteink vannak, amelyek nagyjából leírják a világ működését. Pl. ha van egy autónk, amelynek a tömege 1 tonna, akkor ennek az autónak a tömege mindig is 1 tonna lesz, még akkor is, hogyha mozog. Ez egy egyszerű törvény, a tömeg megmarad, nem vész el. Viszont a század elején rá kellett jönnünk, hogy ez nem egészen így van. Nagy sebességeknél a tömeg növekszik, viszont ahhoz, hogy ez a hatás érzékelhető legyen olyan gyorsan kellene mennünk, amilyen sebességgel több ezer kilométert meg lehet tenni másodpercenként. A természeti törvények csak közelítések. A hétköznapi életben elmondható, hogy a tömeg az állandó, nanogramm pontossággal elmondható, hogy állandó. Viszont, amint gyorsan mozog valami, már egyre nagyobb hiba lesz a mérésünkben, a fény sebességéhez közeledve a mért tömeg már sokszorosa is lehet a nyugalmi tömegnek. Persze aztán később rá kellett jönniük, hogy valójában nem a tömeg növekszik meg, hanem az idő lassul le a gyorsan mozgó tárgyak számára. Így csak azért tűnik úgy, hogy kevésbé reagál a külső erőre, mert az adott dolog egyszerűen lelassult.
Aztán ahogy az alapkutatásaink haladnak jövünk rá, hogy a korábban ismert szabályok csak bizonyos körülmények között igazak, akkor is csak nagyjából. Amint egy új másfajta körülmények között próbáljuk tesztelni az elméletünket, kiderülhet, hogy azon körülmények között már nem működik, és új modellt kell alkotni. Így működnek a természettudományok.
A soron következő írásaimban a Feynman előadásokhoz hasonló sorrendben dolgozom majd fel azokat a témákat, és talán közben én és az olvasó is jobban megéri majd őket.
